Berta-Szalóki Sára

Az első gyermek születése

Mikor érdemes gyermeket vállalni?
A gyermekvállalás nem csak életkor-függő. Akár éveket is készülhetünk rá, elolvashatunk temérdek gyermekneveléssel foglalkozó könyvet, kikérdezhetjük gyermekes barátainkat, rokonainkat, igazán sosem készülhetünk fel rá. Ami fontos az az, hogy a gyermekvállalás érett motívumok mentén történjen, azaz a pár legyen érzelmileg érett és a házasságuk legyen kiegyensúlyozott, valamint a gyermeket ne eszközként tekintsék valami más cél eléréséhez. Ez utóbbi leginkább akkor fordulhat elő, ha a pár tagjai úgy gondolják, a gyerek majd rendbe hozza, összetartja a megromlott kapcsolatot, vagy szabadulni akarnak a rossz házasság miatti magányérzetüktől, esetleg így tartják biztosítottnak magukat (pl. öregkorukra) vagy saját, teljesületlen vágyaikat szeretnék a gyermeken keresztül megvalósítani, beteljesíteni. Emiatt a szakemberek azt szokták javasolni, hogy gyermekvállalásra akkor kerüljön sor, ha a pár már összecsiszolódott és kiderült, hogy a kapcsolatuk eléggé teherbíró.

A család születése
A család tulajdonképpen az első gyermek érkezésekor születik meg, amikor is a pár szülővé válik. Pszichés (lelki) és fizikai értelemben is helyet szorítanak a kis jövevénynek az életükben, miközben új módokat kell találniuk arra, hogy a párkapcsolatukat is ápolják. Az eddigi szerepleosztás, a kötelességek megváltoznak, hiszen számos új feladattal kell megbirkózniuk. Az időbeosztás, az anyagi és a háztartási feladatok, a szabadidő, a külső kapcsolatok a gyermeknevelés szempontjából szerveződnek újjá. Tehát azt mondhatjuk, hogy a gyermek belépése a családi rendszerbe egy természetes krízis, ami változást hoz. A krízis azt jelenti, hogy az eddigi megszokott élet felborul, már sosem lesz olyan, mint azelőtt volt. A családnak együtt egy újfajta egyensúlyt kell találnia, kialakítania.

Szülők lettünk!
A gyermek megszületése egy örömteli pillanat, ekkor kezdődik egy újfajta ismerkedés az újdonsült apukák/anyukák és kisbabájuk között. Szerencsés, ha a pár már a gyermek születése előtt is beszélgetett arról, hogy ki hogyan képzeli el a gyermeknevelést, hiszen számos kérdés merülhet fel, pl. adjunk-e cumit a gyereknek, vagy vegyük-e fel egyből, ha sír, stb. A gyermeknevelés (olyan légkör biztosítása, ahol az érzelmi, fizikai és intellektuális fejlődésre is lehetőség van) megköveteli a folyamatos együttműködést és a közös döntéshozást a szülőktől.

Ehhez arra van szükség, hogy a pár mindkét tagja szabadon fejezze ki érzéseit, gondolatait miközben nyitott marad, és meghallgatja a másikat is. Fontos az őszinteség az elvárások, feladatok megbeszélésénél. Legyünk rugalmasak, és emberiek, tudjunk változtatni, ha úgy érezzük, úgy látjuk, hogy az elképzeléseink nem működnek a valóságban. Ne féljünk hibázni, hiszen nem kell tökéletes szülőnek lenni, a gyermekünknek elég, ha „elég jó” szülők vagyunk.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a baba érkezése a tágabb családra is hatást gyakorol. Szüleink nagyszülőkké, testvéreink nagynénikké, nagybácsikká válnak, akik a szülői felelősség terhe nélkül gondoskodó, kölcsönösen örömteli kapcsolatot alakíthatnak ki az új családtaggal. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez nem mindig egy könnyű folyamat, hiszen előfordulhat, hogy nem értenek velünk egyet abban, hogy mi a jó a gyereknek. Az utcán járva is sokszor hallhatunk anyukákat arról panaszkodni, hogy a nagymamák elrontják a gyereket, éppen az ellenkezőjét csinálják annak, amit ők szeretnének.

Ezen segíthet, ha leülünk és beszélgetünk velük, értésükre adjuk, elmagyarázzuk nekik, hogy pl. mi miért nem szeretnénk még tejet adni gyermekünknek, vagy nálunk miért marad otthon az apuka a kisbabával. Jó, ha megerősítjük őket abban, hogy tudjuk, hogy csak jót akarnak és segíteni szeretnének, és megkérjük őket, hogy idézzék fel, hogy nekik milyen érzés volt újdonsült anyukaként/apukaként, ha valaki mindig jobban tudta náluk hogy mit hogyan kell csinálni. Emellett érdemes éreztetni velük, hogy sokat jelent számunkra a támogatásuk, és elmondani, hogy vannak dolgok, amiket úgy szeretnénk csinálni, ahogyan ők.

Továbbra is egy pár vagyunk!
A párkapcsolatot ápolni kell ahhoz, hogy tartós maradjon, hiszen ha az nem teljesíti be a vágyaikat és álmaikat, a szerelem elmúlhat. Egy kisbaba mellett jelentősen csökken az egymásra fordítható energia, illetve a kettesben eltöltött idő mennyisége, éppen ezért külön erőfeszítést igényel, hogy odafigyeljünk a másikra, megtaláljuk a módját annak, hogy ne csak szülők, hanem férfiak és nők is legyünk.

Ez sokszor azzal jár, hogy változtatni kell eddigi szokásainkon, új módokat kell találni arra, hogy együtt lehessünk. A szenvedély, a szexualitás egy kapcsolat fontos része: a szeretkezés több mint testiség vagy szexuális technika, szeretetet teremt, energiát ad és elmélyíti a kapcsolatot. A gyermek születésével kevesebb idő jut a romantikára, a meghitt pillanatokra. A nőknek szembe kell nézniük testük megváltozásával is (pl. felszedtek néhány kilót, terhességi csíkokat szereztek, stb.), ami aggodalmat, kételyeket ébreszthet bennük.

Egy elkötelezett kapcsolatban a pár tagjai egymásra vannak utalva (számíthatnak a másikra), képesek a másik nézőpontját felvenni, hajlandóak az áldozatvállalásra, alkalmazkodásra. Egy kielégítő kapcsolatban fontos az intimitás, a személyes közelség (fizikai és lelki), ami időt, beszélgetést, önfeltárást igényel. Mind az önfeltárás, mind a kommunikáció (pl. nehéz témákat is meg tudnak beszélni), valamint az érzelmek megosztása is szükséges a párkapcsolati elégedettséghez, de ez nem jelenti azt, hogy mindent meg kell osztani egymással (pl. olyan dolgok felhánytorgatása, amiken már úgysem lehet változtatni).

A szülővé válás átmenetileg csökkentheti a párkapcsolati elégedettséget. Ennek a nők részéről az lehet az oka, hogy plusz terhet jelent a megváltozott szerep (anyák lettek), az erre való alkalmatlanság miatti szorongások, a fáradtság, stb. A férfiak részéről pedig a nagyobb gazdasági nyomás (hiszen legtöbbször ők lesznek a családfenntartók), a feleség szexuális fogadókészségének megváltozása, és az otthoni életbe való kisebb bevonódás lehetnek az okok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem érdemes gyereket vállalni, hanem azt, hogy tudatában kell lenni ennek a jelenségnek és jobban oda kell figyelni a kapcsolat megóvására (pl. szülői felelősségek megosztása, kettesben töltött minőségi idő mennyisége).

Titkos csodarecept nincsen, az azonban biztos, hogy ha törekszünk az egyenlőségre (és nem az egyformaságra), érzelmeinket nyíltan kifejezzük, miközben a másik véleményét és érzéseit elfogadjuk, tiszteletben tartjuk és a konfliktusokat nem hagyjuk elmérgesedni, hanem igyekszünk megbeszélni, megoldani, akkor jó úton járunk. És sose felejtsük el, hogy nem szégyen segítséget kérni, akár barátoktól, ismerősöktől, akár szakembertől, hiszen bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor segítségre, támogatásra van szüksége.

www.csaladesparterapia.hu | Copyright © 2013-2016. Minden jog fentartva! | Jogi nyilatkozat | Az oldalon található tartalom kizárolagos tulajdonosa a Complexpert Kft.