Szabó-Tunkl Kata

Féltékenység

A féltékenység háttere
A féltékenység egy olyan érzelem, melyet mindannyian ismerünk, mindannyian megtapasztalhattunk már, s talán éppen ezért nem is könnyű definiálni. Pines szerint „a féltékenység összetett reagálás valamire, ami egy értékes kapcsolatot vagy annak minőségét fenyegeti”. A féltékeny személy az érzelmek széles palettáját átélheti: érezhet fájdalmat, haragot, dühöt, félelmet, megalázottságot, de ezekhez társulhat önvád, önsajnálat, vagy önmagának a vetélytárshoz való mérése. A féltékeny személy jellemzően fizikai tünetektől is szenved; izzad a tenyere, reszket, összeszorul a gyomra, alvás problémái lehetnek. Ismerős, ugye?

Féltékeny vagy irigy?
A köznyelvben gyakran használjuk egymással felcserélhető formában a féltékenység és irigység fogalmát, s érthető is, ha összekeverjük, hiszen mindkettő nehezen definiálható, összetett érzelem. Az irigység mindig két ember között lép fel, a „nekem nincs” érzésen alapul, míg a féltékenységet éppen az okozza, hogy valamim van, amelynek félek az elvesztésétől. Az irigység tehát a valamire vágyakozás és rosszindulat érzésével írható le, a „neki miért, nekem miért nem?”destruktív érzéssel (őt bezzeg elviszi nyaralni a párja…), míg a féltékenység tárgya a szerelem, illetve annak elvesztéséből adódó felélem, melyet a bizalmatlanság, a tehetetlenség, és düh érzése kísérnek. Ez akkor is így van, ha az illetőnek objektíven nincs oka a féltékenységre, vagy ha a „harmadik” csak a féltékeny személy képzeletében él. Ezért nem szokta a féltékenyt megnyugtatni a „Drágám, de mi csak barátok vagyunk!” című mondat. A két érzelem közös eleme az alacsony önértékelés, a szomorúság és a harag.

A féltékenység tudományos vizsgálata
Annak ellenére, hogy a művészeteknek örök témája a szerelem, és szerelemféltés, a féltékenység vizsgálata sokáig elhanyagolt terület volt. Elsőként Freud volt az, aki átfogóan magyarázta a féltékenységet, és ő próbálta először elkülöníteni a „beteges” és a normális féltékenységet egymástól. Úgy vélte, ha valakiben egyáltalán nincs jelen a féltékenység, az épp olyan kóros, mint, aki túlzottan féltékeny. Ebben a témában is az arany középút a legjobb.
Buss (1992) azt vizsgálta, van-e különbség a női-férfi féltékenység között; kutatásai nyomán bizonyossá vált, hogy a nők és férfiak eltérő módon reagálnak a féltékenységet kiváltó helyzetekre. A férfiakat érzékenyebben érinti, ha partnerük szexuálisan vonzódik egy másik személyhez, mint ha érzelmileg teszi ugyanezt, s ekkor erősebb féltékenységet is éreznek. A nők esetében ez éppen fordítva van; ők akkor féltékenyebbek, ha a partnerük gyengéd érzelmeket táplál egy másik nő iránt. A különbség evolúciós okokkal magyarázható: a nők szemszögéből a férfi érzelmi kapcsolata egy másik nővel veszélyezteti a férfi elköteleződését, s ezáltal azt, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű erőforrást biztosít az utódok felneveléséhez. Mai viszonylatban, ha a férfinek van egy egyestés kalandja, az fájdalmas, de valószínű, hogy ezért nem lép ki a kapcsolatból; míg ha szerelmes lesz, esetleg elhagyja a nőt, akár úgy is, hogy van közös gyermekük, ez pedig nyilvánvalóan hatással van a nő egzisztenciájára. A férfiak partnerük külső szexuális kapcsolatát viselik rosszabbul a szerelembeeséssel szemben, mivel esetükben ez az apaságot kérdőjelezheti meg, ami veszélyezteti génjük továbbörökítését.

Féltékenység és a kora gyermekkori kapcsolatok
Pines (2000) egy a sok szerző közül, aki szerint a gyermekkori kötődés milyensége (biztonságos, ambivalens/szorongó, elkerülő) hatással van a felnőttkori kapcsolatokban megtapasztalt élményekre. Ez alapján szerinte az, aki biztonságosan kötődött az édesanyjához, kevésbé lesz féltékenységre hajlamos, mint az, akinek korai kapcsolatát szorongás jellemezte. A kötődés milyensége életünk kb. első 3 évében alakul ki, az elsődleges gondozóval (jellemzően az anyával, de nem feltétlen) való kapcsolatunk tapasztalatai alapján. A biztonságosan kötődő gyerekek a világot egy alapvetően biztonságos és érdekes helynek élik meg, bíznak másokban, és saját képességeikben, fontos számukra a kapcsolat, de egymagukban is meg tudnak lenni. Felnőttként is, minél nagyobb biztonságban érezzük magunkat párkapcsolatunkban, annál kevésbé féltékenykedünk, ám ez az összefüggés a stabil, jól megalapozott kapcsolatokban kevésbé nyilvánul meg, azonban erősebb, ha előző kapcsolatainkban már voltunk féltékenyek (Pines, 2000).

A féltékenység oka: alacsony önbecsülés
Sok helyen hallani, hogy a féltékenység gyökere nem is annyira a másik viselkedése, hanem az önbizalomhiány. És valóban: Mullen és Martin (1994) eredményei szerint minél alacsonyabb a személy önbecsülése, annál féltékenyebb. Tehát ha én magam értéktelennek érzem, félhetek attól, hogy a párom talál „jobbat”, s ez esetben nem fog megnyugtatni az sem, ha a párom minden percéről elszámol és akár egyedül dolgozik, minden ellenkező neműtől távol. Egyes szerzők azt találták, a féltékenység és az önbecsülés közötti kapcsolat kifejezettebb a nőknél (Mead, 1977, idézi Buunk, 1997), melyre magyarázat lehet, hogy a nők önbecsülését jobban befolyásolja, hogy boldog párkapcsolatban vannak-e, mint a férfiakét, ezért ha valami fenyegeti a kapcsolatot, a nők érzékenyebben reagálnak.

Féltékenység és párkapcsolat
Akkor lesz valaki féltékeny, ha a kapcsolat értékes a számára, így a féltékenységet vizsgálva gondolnunk kell arra is, mennyire elégedett a személy a kapcsolattal. Egyes tanulmányok szerint, amikor egy kapcsolat komollyá válik, vagyis a felek elkezdenek elköteleződni egymás és a kapcsolat mellett, s egymást kizárólagos partnernek tekintik, megnövekszik a féltékenyég mértéke. Félünk, hogy elveszítjük azt, aki a miénk. Eszerint ha valaki egyáltalán nem érez féltékenységet, elképzelhető, hogy nem is fontos (már vagy még) számára a kapcsolat, ám ekkor a párkapcsolati elégedettség is eleve alacsony. A féltékenység növekedésével viszont a pár egyre elégedetlenebb lesz kapcsolatával, ezért nem igaz az, hogy a „féltékenység jót tesz”. Arra mindenképp jó, hogy a napi rutinok között emlékeztessen arra, mennyire fontos a párunk, de hosszabb távon elégedetlenséget szül.

A féltékenységre való hajlamot tehát több tényező befolyásolja:

  • a kultúra, melyben élünk (a déli népeknél „divatosabb” féltékenykedni, míg északon ez nem kívánatos érzelem)
  • a családi tapasztalatok: pl. ha a szülők kapcsolatában előfordult hűtlenség, a személy hajlamosabb lehet a féltékenységre annál, akinek a szülei szeretetteljes házasságban éltek
  • a kora gyermekkori tapasztalatok, az elsődleges gondozóval átélt kapcsolat alapján kialakított belső munkamodell (amely meghatározza, milyennek látjuk a világot, s benne önmagunkat: lehet-e engem szeretni, megbízhatok-e az emberekben, stb.)
  • az addigi felnőtt kapcsolatokban átélt élmények: találkozott-e már hűtlenséggel eddigi kapcsolataiban

Amennyiben a személy a jelenlegi, vagy korábbi kapcsolatában már találkozott hűtlenséggel, hajlamosabb a féltékenységre, mint az, aki nem tapasztalt hűtlenséget a kapcsolataiban. Pines (2000) szerint ennek hátterében a biztonságérzet megingása áll, amely ha jelen van, a legjobb fegyver a féltékenység ellen. Az egyén biztonságérzetéhez tehát hozzájárul az a gyermekkori tapasztalat, hogy az emberekben meg szabad bízni, illetve az egyén szerethető, ez a biztonságos kötődés. A biztonságérzet kialakulását segíthetik továbbá a felnőtt kapcsolatok pozitív élményei, amelyben az egyén megtapasztalta a kölcsönös bizalmat, hűséget, támogatást.

Összességében elmondható, hogy abban az esetben, ha a pár tagjai számára értékes a kapcsolat, egy, a kapcsolatot potenciálisan veszélyeztető tényező (pl. egy ellenkező nemű) megjelenése esetén valószínűleg előfordul a féltékenység. Ez, mivel emlékezteti a személyt arra, hogy fontos a másik, nem akarja elveszíteni őt, rövidtávon felpezsdítheti a kapcsolatot, de a féltékenység hosszabb távú jelenléte (számonkérések, gyanúsítgatások) romboló hatású; attól függetlenül, van-e valódi ok a féltékenységre. Mindkét esetben érdemes lehet szakember (párkapcsolati tanácsadó, családterapeuta) segítségét kérni.

www.csaladesparterapia.hu | Copyright © 2013-2016. Minden jog fentartva! | Jogi nyilatkozat | Az oldalon található tartalom kizárolagos tulajdonosa a Complexpert Kft.