Szabó-Tunkl Kata

Családi, párkapcsolati rituálék és jelentőségük a kapcsolatban

Családi, párkapcsolati rituálék
Bossard és Boll úgy írja le a családi rituálékat, mint „ismétlődő, értéktelített, szimbolikus társas tevékenységek, amelyek közvetítik a család tartós értékeit, attitűdjeit, céljait, s tulajdonképpen „a család kultúra magját képezik” . A családi rituálék három nagy csoportra oszthatók, ezek a:

  • családi ünnepek
  • családi hagyományok
  • ritualizált mindennapi családi interakciók

A családi ünnepek az adott kultúra naptári ünnepei, jellemzően a kultúra elvárásainak megfelelően zajlanak le, ez strukturálja az időt, szabja meg a helyet, a rítus szimbólumait. Ilyen például a karácsony, vagy a húsvét, s az ünneplés módja: veszünk-e karácsonyfát? Kinél töltjük a Szentestét? Mi lesz a menü? Fogadunk-e locsolókat?
A családi hagyományok, tradíciók kevésbé függnek az adott kultúrától, inkább jellemzőek magára a családra. Ezekre a tradíciókra is befolyással van a kultúra, viszont maga a család dönti el, mit választ magának, mint tradíciót, illetve hogyan alakítja ezeket az aktivitásokat. Ide tartozik például a névnap, születésnap, családi találkozók, nyaralás. A családok és párok különbözhetnek abban pl., hogy rendelik, vagy maguk készítik a tortát, tartanak-e szülinapi bulit, belföldre vagy külföldre mennek nyaralni, ugyanoda térnek vissza évről-évre, vagy felfedeznek új helyeket, tartják-e a kapcsolatot a tágabb családdal, stb.
A ritualizált mindennapi családi interakciók közé tartoznak többek között a családi étkezések (pl. vasárnapi ebéd, közös reggeli) a felkelés, lefekvés ideje, ennek rítusa, gyermekeknek esti mese, stb., hétköznapi, hétvégi programok stb. Ezek keretei között alkotja meg a család a szerepeket, szabályokat, normákat. A mindennapi rituálék a legkevésbé tudatosak, nagy eltéréseket mutatnak az egyes családok között, és az adott család életében is folyamatosan változhatnak az idő múlásával. Gyermek születésénél például jellemzően átalakulnak, de akkor is, ha változik a napirend pl. munkahely váltás, költözés miatt.
A családi rituáléknak tehát különböző fokozatai vannak az egyszerűbb interakcióktól, a családi hagyományokon át a családi ünnepekig.

Ha a rituálékról beszélünk, célszerű elkülöníteni ezeket a rutinszerű cselekvésektől. A rutin is betartandó és ismétlődő viselkedésmód, illetve fontos a családi élet strukturálásában, de hiányzik belőle a szimbolikus tartalom és az előrevetítő jelleg, ezért tartalmában jelentősen eltér a rítustól.

A rituálék jelentősége
A családi rituálék szerepet játszanak a családi közösségi érzés kialakításában és fenntartásában, vagyis a család identitásának fontos részét képezik. Segítenek tisztázni a családi értékeket, megválaszolni, milyenek vagyunk, mint család. Például, a „mi családunk támogatja a családtagokat a céljai elérésben”, vagy „mi erősek vagyunk, kitartóak”, esetleg: „nekünk minden sikerül, jók vagyunk együtt”. Lehet ennek negatív pólusa is, például: „nekünk semmi se sikerül”, „mi nem kérünk senkitől segítséget”, stb. A rituálék megszabnak a családon belül szerepeket, viselkedési formákat, magukba foglalnak szabályokat: mit lehet, mit nem lehet. A rituálék ismétlődő megjelenése ezen kívül segít fenntartani a közös eszmerendszert, és kijelöli a család határait is a külvilág felé, valamint segíthetnek átvészelni a problémás időszakokat is, erőt lehet meríteni belőlük.

Bár családi rituálékról beszélünk, ezeknek a gyermektelen párok életében is nagy jelentősége van. Amikor két ember párkapcsolatba kezd egymással, eleinte a saját családjukból hozott szokásokkal, tradíciókkal vannak jelen, ám ahogy idővel megismerik egymást, a másik családját, hogy honnan jött és mit hozott magával a kapcsolatba, elkezdik kialakítani a saját, közös rituáléikat, szokásaikat, szabályaikat. Ezek kialakításával folyamatosan alakul a pár közös identitása, a „mi”, ami több, mint a „te” és „én” puszta összessége, hiszen hozzáadódnak immár az egyéni tapasztalatokon túl a közös megélés, közös élmények is. A párkapcsolat fejlődésének egy lényeges állomása a „mi” tudat kialakulása, mely azt jelenti, hogy a pár elköteleződött egymás felé, s ezt felvállalják a külvilág előtt is. Ennek a társadalmilag leginkább ösztönzött formája a házasságkötés, amely maga is egy rituálé, mivel átvezet egy új minőségbe: a jegyespárból házaspár lesz. Családi és párkapcsolati tanácsadóként azt gondolom, fontos a párkapcsolati elégedettség szempontjából, hogy legyen valamilyen formában egyfajta ritualizált elköteleződés a pár tagjai között – ugyanakkor azt is gondolom, hogy ennek nem kizárólag a házasság a módja. A párok lehetnek kreatívak ebben a kérdésben: rendezhetnek bulit, tehetnek fogadalmat egymás felé, akár nyilvánosság előtt, vagy anélkül.

Hogy melyik családban milyen rituálék vannak jelen, nagyon egyedi, a családra jellemző: vannak, akik tartják a hagyományokat, és jól kidolgozott menete van a karácsonynak, születésnapoknak és egyéb családi ünnepeknek, míg vannak, akik „nem csinálnak belőle nagy ügyet”, esetleg nem is tartják meg a naptári ünnepeket. Egyik megoldás sem jó, vagy rossz, de az biztos, hogy a családi rituáléknak nagyon fontos szerepe van a család összetartásában. Hogy ezeket a rituálékat hogyan ültetik át a gyakorlatba, lényegében mindegy, a fontos az, hogy a család tagjai kényelmesen érezzék magukat benne, a sajátjukénak érezzék. Például, ha egy családnak kínos kötelesség a karácsonyi ajándékozás. dönthet úgy, hogy ezentúl nem ajándékoznak, ha ez mindenkinek megfelel – ez esetben vélhetően sok felesleges stressztől kímélik meg magukat, s az ünnep is jobb légkörben, felszabadultabban telik.
Nagyon fontos, hogy a pár tagjai és a család közösen alakítsa ki szokásait, szertartásait, hogy a család minden tagja számára jelentőséget hordozzanak, átélhetőek legyenek és legyen mód a bevonódásra, az ünnep személyessé válására.

www.csaladesparterapia.hu | Copyright © 2013-2016. Minden jog fentartva! | Jogi nyilatkozat | Az oldalon található tartalom kizárolagos tulajdonosa a Complexpert Kft.